Süssünk kenyeret!
2011. 02. 24.
Hosszú évek óta, mi egyáltalán nem eszünk fehér kenyeret, miután a boltokban immár óriási választék van rozs, tönkölybúza és egyéb mindenféle magvas kenyerekből, azonban, (utólag szégyellem is) hogy egyáltalán nem foglalkoztam azzal, hogy elolvassam, mi egyebet tartalmaznak még ezek a sütödei termékek.
Kb. egy hónapja történt, hogy férjem hozott haza olyan szeletelt kenyeret, amelyre az volt írva, hogy teljeskiörlésű bio tönkölybúzából készült, a bionál is biobb, szuper egészséges termék, úgyhogy ez biztosan remek lesz számunkra. Akkor egy kósza gondolattól vezérelve, elkezdtem olvasni a kenyér tartalmaként felsorolt összetevőket, és teljesen kiakadtam. Ugyanis a liszten kívül, legalább 10 féle adalékanyag, köztük 5 féle E-szám volt felsorolva. Na akkor ott, ez volt az a pont, hogy eldöntöttem, kenyeret fogok sütni.
Mivel nincs kenyérsütő gépem, viszont van egy rendes gázsütőm, (28 éves, és nem légkeveréses), úgy gondoltam, ez teljesen meg kell, hogy feleljen, hiszen remek süteményeket készítettem már benne. Elkezdtem hát saját kútfőből összeállítani a tésztát, miután már volt otthon mindenféle lisztem, tönkölybúza, rozs, kukorica, zab, köles, hajdina, korpák és pelyhek, különböző magvak, (szezám, len, fenyő és napraforgó) valamint só, olaj és fűszerek (köménymag, curry és gyömbér).
Először élesztővel kelesztettem, és egy tégla alakú sütőedénybe raktam, de a közepe nem sült át rendesen, és nem csak a formája, de a súlya és az állaga is egy téglához lett hasonlatos. Azért pirítosként a fiammal hősiesen megettük, mert hát igaz hogy "kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk" volt. A következő három kenyerem közül egy, azonnal a szemetes kukában végezte, a másik kettővel hasonló volt a helyzet, mint a legelsővel. A férjem továbbra is vette az ő bolti bio kenyerét és igencsak gyanakodva méregette az elkészült műveimet, de azért sem sikerült elvennie a kedvemet és a lelkesedésemet. És nem hiába, mert most már kb. 10. kenyérsütésen vagyok túl, és büszkén mondhatom, óriási sikerélmény minden elkészült művem, mert mindegyik gyönyörű, nagyon finom, és biztos, hogy adalékoktól mentes.
Minden további próbálkozásnál változtattam valamin, illetve folyamatosan kellett kitapasztalnom a dagasztás, a kelesztés, és a sütés módjait.
Először is elhatároztam, hogy nem használok élesztőt, hanem kovászt készítek, és ezzel kelesztem a tésztát. Találtam erre egy receptet a neten, ezt megcsináltam, és azóta csak ezt használom. Ennek elkészítése csak előszőr hosszú, de azután már folyamatosan lehet használni.
KOVÁSZ KÉSZÍTÉSE
Hozzávalók: liszt és langyos víz.
Elkészítése: Egy befőttes üvegbe teszek 3 kanál lisztet (tönköly, vagy rozs, lehet vegyesen is), és 3 evőkanál langyos vizet. Ezt a keveréket szobahőmérsékleten hagyom állni 4 napig, ekkor már kellemesen savanykás illata lesz, utána lisztből és vízből ugyanezt a mennyiséget adom hozzá, és megint 2 napig hagyom állni. Ezután hozzáadok 10 dkg lisztet, és 1 dl langyos vizet, így kb. tejföl sűrűségű lesz, és újabb 1 napig hagyom állni. A következő napon már lehet használni belőle a kenyérhez, az üvegben lévő mennyiségnek a felét, a megmaradt mennyiséghez pedig megint hozzáadok 10 dkg lisztet, 1 dl langyos vizet, összekeverem, és beteszem a hűtőszekrénybe.
Én három-öt naponta sütöm a kenyeret, addig semmi baja sem lesz a kovásznak, és mindig rendelkezésre áll.
Hallottam már 100 éves kovászról is, ami lehetséges, ha folyamatosan újra és újra frissítjük. Ha esetleg hosszabb ideig nem sütünk kenyeret, és így nem használjuk fel a kovászt, akkor is tegyünk meg annyit, hogy hetente kiveszünk az üvegből pár evőkanálnyit, és a maradékhoz lisztet és vizet keverünk. Így nem fog tönkremenni.
Amire oda kell figyelni!
A kovásszal készült tészta kelési ideje 6-8 óra, de lehet több is (hőmérséklettől függ), a formára alakítás után pedig még újabb 1 óra, ezt az időt mindenképpen rá kell szánni, mert csak így lesz jó a kenyér állaga.
Aki dolgozni jár, annak érdemes reggel bedagasztani, (én géppel dagasztom, majd kézzel még jól átgyúrom kerek formára, ez azért is fontos, mert így belevisszük a kezünk energiáját is, és általa minden szeretetünket) ez így az összeállítással együtt kb. 15 perc, utána nyugodtan ott lehet hagyni, és mire hazaér, addigra szépen meg fog kelni. Aki viszont reggel szeretne friss kenyeret, nyugodtan bedagaszthatja este, és ha korán tud kelni, akkor a formára alakítás után még kb 2 óra és reggelire készen van a friss, ropogós kenyér.
A sütőbe alulra be kell tenni egy kis edénybe vizet, hogy párologjon sütés közben. A sütést erős, (de nem a legnagyobb) lángon kell végezni, és amikor már kezd pirulni a teteje, akkor egy kenőtoll segítségével, vízzel át kell kenni, és le kell venni a lángot takarékra. Amikor már majdnem kész, én még egyszer átkenem vízzel, és szép pirosra sütöm, így nagyon finom ropogós lesz a héja. Egy másfél kilós kenyér sütési ideje kb. 50-70 perc, (kinek milyen a takarék lángja). Lehet úgy is, hogy az elején bevizezem a tetejét, és megszórom szezámmal, napraforgó maggal.
Az sem mindegy, hogy mikor vagdossuk be a tetejét a kenyérnek, ezt közvetlenül az előtt tegyük, hogy betesszük sütni. Volt, amikor én még a második kelesztés előtt vagdostam be, de úgy sütéskor nem maradt szép a kenyér formája, hanem a bevágásoknál csúnyán szétfolyt.
Én már kb. másfél kilós kenyereket sütök, a nagy gáztepsibe, sütőpapírra helyezve átlósan, hosszú henger formájúra szoktam alakítani, és a tetejét ferdén 5 cm-enként bevagdosom.
Az én eddig bevált receptjeim:
A mennyiségeket úgy állítom össze, hogy az összes hozzávaló együttesen legyen kb. másfél kg.
Lisztfélék: bio tönkölybúza fehér liszt (ebből teszek a legtöbbet) - teljes kiörlésű zabliszt, vagy zabpehelyliszt - hajdinaliszt - kölesliszt, teljes kiorlésű rozsliszt, árpa liszt, kukoricaliszt, csicseriborsó liszt. stb.
Ezek természetesen ízlés szerint variálhatók, vagy elhagyhatók, de lehet még másfajta liszteket is kipróbálni.
Korpák - pelyhek: Ezekből is lehet adagolni pár evőkanálnyit a lisztekhez tetszés szerint, de el is hagyhatók.
Olaj: 1 dl oliva, vagy napraforgó étolaj (hidegen sajtolt) de lehet más olajokat (szőlőmag, lenmag, stb.) is hozzákeverni.
Magok: ízlés szerint, szezám, napraforgó, len, fenyő, tökmag, kendermag.
Fűszerek: köménymag 1 csapott evőkanálnyi, gyömbér, curry kb. egy-egy csapott kávéskanálnyi (ezek el is hagyhatók)
Só: himalája kristálysó 1 evőkanálnyi, vagy himalája fűszeres, fokhagymás só vegyesen.
Kovász: az elkészített és üvegben tárolt mennyiség fele, (kb. 3-4 ek.)
Langyos víz: kb 2 dl, ezt a dagasztásnál látjuk, hogy mennyi kell, a tészta jól álljon össze, de ne legyen nagyon híg, se túl sűrű, hanem a dagasztás során váljon rugalmas, az edény falától elváló, nem ragadós masszává.
Joghurt vagy tejföl: ez el is hagyható, de én szoktam beletenni 2-3 evőkanállnyit.
Amit még ki fogok próbálni, hogy krumplit, és fokhagymát, hagymát teszek a kenyér tésztájába, ezekből lehet kis zsömle, vagy kifli formát készíteni.
Ilyennek kell lenni, mielőtt beteszem a sütőbe
És ilyennek, amikor kiveszem. Ez a mai sütés.
Belülről
Mindezeket azért írtam le, hogy segítsek elkerülni az általam megtapasztalt sikertelenségeket, és ha valaki most adja a fejét erre, akkor mindjárt a legjobb kenyeret készíthesse el.
Úgyhogy kedves asszony, lány, és férfi társaim, bíztatok mindenkit, hogy érdemes megpróbálni kenyeret sütni, mert állítom, hogy ez egy felemelő érzés. Valójában ez is, mint a főzés mágia és alkímia, amit ha szívből, szeretettel teszünk, családunknak örömet és egészséget adunk általa.
Mindenkinek sok sikert kívánok hozzá!
2011. 02. 28.
Tegnap olyan kenyereket sütöttem, amelyet a következőképpen állítottam össze, és nagyon finom lett:
Kb. 40 dkg. tönkölybúza fehér liszt, kb. 20 dkg t. k. rozsliszt, kb. 10-10 dkg burgonyaliszt - zabkorpa, kb. 5-5 dkg csicseriborsó liszt - szelénes szezámmag liszt. Ehhez most csak sót és köménymagot tettem, kb. 1 dl olajat, len- és napraforgómagot, valamint a kovászt és a langyos vizet tettem.
Lehet, hogy az adagok nem pontosak, de a végén az összes hozzávaló együttes súlya 2 kg-ot nyomott.
Ezt a hosszú, kb 6-7 órás kelesztés után, két hosszúkás cipóra osztottam, és az egyikbe belegyúrtam 2 kis fej összevágott hagymát, és egy kis fej, apró darabokra szeletelt fokhagymát.
Ezt is hagytam jól megkelni, és utána megsütöttem. Igaz, egy kicsit laposabbra sikerültek, mint az előző kenyerem, de az ízük igazán remek lett.
A legfinomabb egyébként akkor a kenyér, ha kenyérpirítóban a szeleteket ropogósra sütjük, akkor vajjal megkenve fenséges.
Szóval lehet kísérletezgetni a különféle lisztekkel, én most ezeket szereztem be, ezért is próbáltam ki mindjárt, hogy mi sül ki belőle.
2012. 01. 28.
Ha valakinek nincs annyi ideje, hogy két kelesztést is ki tudjon várni, és nem szeretne másfél kg-os kenyereket készíteni, akkor ajánlom, hogy a kovász mellé tegyen egy fél zacskó száraz élesztőt, így a kelesztési időt le lehet rövidíteni 4-5 órára. Hogy miért, azt nem tudom, de állítólag a szárított élesztőnek más az élettani hatása, mint a frissnek, a friss tovább erjed a belekben, ezért nem igazán ajánlatos csak élesztős kenyeret enni. A száraz élesztő kovásszal, az teljesen más hatású, és nem erjed tovább bennünk. Egyébként édemes megfigyelni, hogy ha az ember eszik egy bolti élesztős kenyeret, vagy kiflit, akkor a szájunkban egy nyúlós, ragacsos massza marad, minden harapás után. Az általam készített kenyérnél ilyen nem keletkezik a szájban. A belekre rendkívül jó hatással bír, szinte végig takarítja azokat, nem okoz felfúvódást, puffadást, és hosszú ideig jóllakat.
Tehát, amennyiben nem akarjuk kétszer keleszteni, akkor célszerű mindjárt a keverés, dagasztás után egy kivajazott, kilisztezett formába tenni a masszát, (ez lehet egy tűzálló üveg is) és ha szépen megkelt, be lehet tenni a sütőbe. Ha nagyon magasra kel, akkor figyeljünk oda arra, hogy a közepe is jól átsüljön, úgyhogy erre több időt kell szánni, a sütés felétől nagyon lassú tűzön, és szúrópróbával ellenőrizni, hogy a tű tiszta marad-e. Még egy dolog, hogy ha készen van a sütés, akkor rögtön emeljük ki a kenyeret két fakanál segítségével, egy rácsra, és ott hagyjuk kihűlni, mert így nem vizesedik meg az edényben.
Akik hosszú éveken keresztül nem ismertek mást, csak a fehér kenyeret, azoknak nem könnyű átszokni az ilyen sűrűbb, tartalmasabb kenyérre, de anyukám a legjobb példa arra, hogy ez nagyon is lehetséges. Ő ugyanis, amikor először vittem neki a kenyeremből, azt mondta, hogy ezt képtelen megenni, annyira más, mint az, amit megszokott. Aztán mondtam, hogy próbálja meg úgy enni, mintha ez egy gyógyító kenyér lenne. Ma már követeli, hogy mikor viszem a következő adagot, mert egyenesen kívánja, annyira ízlik neki.