Magyarság - a MAG népe
Mostanában elég sokszor eszembe jutnak gyermekkorom iskolás évei, (60-as, 70-es évek) az az időszak, amikor még szinte semmit sem tudtunk arról, hogy mit jelent magyarnak lenni. Hiszen a Szovjetunió által vezérelt szocialista világbirodalom tagállamaként bezárva, a fejlett, nyugati világtól elszigetelve, és a kommunista ideológia igen erős hatása alatt éltünk.
Mégis, valahogyan mindig volt bennem egy nehezen leírható, különös jó érzés, egyfajta büszkeség, talán hogy az iskoláimban óriási tudású, nagy műveltségű, és csodálatos pedagógus emberek tanítottak, akiktől nemcsak hogy rengeteg ismeretet és sok szeretetet kaptunk, de a magyar népzenén (zenei általános - Kodály módszer) és néptáncon keresztül, azt is belénk plántálták, hogy nekünk megadatott valami olyasmi, ami más népeknek nem.
Rengeteg népdalt, kórusművet ismertünk és énekeltünk, vagy szavalóversenyeken vettünk részt, ahol a magyar költők legcsodálatosabb verseit mondtuk el. Híres íróink regényeiből (amiket akkor még el is olvastunk) csodálatos és nemes emberi jellemeket ismerhettünk meg, és vállalhattunk példaképül, úgy mint Boka Jánost, vagy Nemecsek Ernőt a Pál utcai fiúkból, vagy Nyilas Misit a Légy jó mindhaláligból, vagy Bornemissza Gergőt, Cecey Évát, Dobó Istvánt az Egri csillagokból. Kötelező volt megtanulni, és elmondani a gyönyörű verseket, elolvasni legnagyobb íróink regényeit, de remek fordításaikban, a nemzetközi irodalom nagyjainak írásai is lényeges részét képezték ismeretanyagunknak.
Tanáraink fontosnak tartották, hogy álmunkban is tudjuk a magyar nyelv szabályait. Mondatelemzési, helyesírási, fogalmazási feladatainkban, megtanulhattuk és gyakorolhattuk, hogyan kell anyanyelvünkön, gazdag szókinccsel, helyesen írva és fogalmazva mondatokat alkotni, és szépen beszélni. A mindennapi tantárgyakon kívül, nekünk kötelező volt hangszert tanulni, kórusban énekelni, és eljárni a Zeneakadémia bérleti előadásaira, vagy az Erkel színházban végignézni az operairodalom legszebb műveit, de színházbérletünk is volt.
Mindemellett sokan, lelkesen jártunk művészi tornára, vagy egyéb sportokra, vagy különórákon tanulhattunk angolt, vagy németet, de részt vehettünk egyéb, különféle szakkörökön is. Olyan páratlan zenei, magyar nyelv- és irodalom, de ezen kívül földrajz, rajz, biológia, kémia, matematika, fizika, testnevelés, történelem (amiről akkor taníthattak), vagy gyakorlati oktatásban volt részünk, amelyre ma is hálás szívvel gondolok, és amilyet sajnos, a később született gyermekeknek, köztük a sajátjaimnak sem volt már lehetőségük átélni.
Aztán a gimnáziumi évek alatt, érdekes megfigyelésre tettem szert. Az UNESCO által támogatott, sok nyelvet oktató iskolába járhattam, és mint francia nyelvszakos tanuló, nagyon lelkesen kezdtem levelezni egy marseille-i fiúval. Azt már az elején is furcsállottam, hogy eléggé rövid leveleket írt, és többnyire csak arról, hogy kik a szülei, meg hogy hová mennek nyaralni, én ugyanis 5-6 oldalas levelekben, melyeket kemény szótárazgatással izzadtam ki magamból, meséltem neki az ő anyanyelvén az engem érdeklő dolgokról, zenéről, irodalomról, művészetről, (a franciáról is) sportról, és az életünkről Magyarországon. Gondoltam, talán érdekli őt, milyen egy szocialista országban élő fiatal élete, gondolkodása. Viszont válaszaiból kitűnt, hogy őt semmi ilyesmi nem foglalkoztatja, és őszintén csodálkozott, hogy én milyen művelt és tájékozott vagyok.
Mondanom sem kell, kb. 10 levélváltás után, nem láttam értelmét a további írogatásaimnak (igaz én rengeteget tanultam közben), és így ismerkedésünknek vége szakadt. Később, két német fiúval is levelezgettem, (szintén franciául) az egyikük az NSZK-ban, a másikuk az NDK-ban élt. Ők már kicsit többet írtak magukról, de végül ezek a párbeszédek is kifulladtak, mert vagy nem volt annyi mondanivalójuk, mint nekem, vagy nem akarták túlságosan megerőltetni magukat. Osztálytársaim közül, akik ugyanúgy levelezni kezdtek más nemzetek diákjaival, többen is hasonló tapasztalatokat szereztek.
Mi viszont, idehaza a suliban, mindannyian kiterjedt érdeklődési körrel, és szerteágazó ismeretekkel bírtunk, hála fantasztikus tanárainknak, akik sokszor meséltek nekünk olyan izgalmas dolgokról is, amelyek nem tartoztak a tananyaghoz. Emlékszem arra is, hogy a gimnázium matek-fizika szakos, vagy biológia-kémia szakos tanulói, nemzetközi versenyek első helyeit nyerték el, biztosítva ezzel a helyüket az egyetemeken felvételi vizsga nélkül. Ezek a tapasztalatok mind azt erősítették bennünk, hogy mi magyarok, bizony okosabbak, és műveltebbek vagyunk, más országok, hasonló korú diákjainál.
Aztán az is feltűnt, hogy a mi kis országunkban, milyen jeles és kiváló sportolók vannak, hogy minden nemzetközi bajnokságon vagy olimpián gyakran hangzik fel a magyar Himnusz, amelynek hallatán én mindig meghatódtam. Most is ugyanezt érzem, és mindig meg kell állapítanom, hogy Erkel Ferenc zenéje, talán a legszebb a világ Himnuszai között.
Hallhattunk Nobel díjasainkról, akik többnyire más országokban éltek és alkottak, de a legtöbbjük, büszkén vállalta magyarságát, és hallottunk a híres magyarokról, akiknek a világ, nagyszerű találmányaikkal oly sokat köszönhet.
És megismerhettük nagy nevű zeneszerzőinket: Kodály Zoltánt, akinek a szolmizációs módszere alapján tanítanak, a világ minden zeneiskolájában, és Bartók Béla, Liszt Ferenc, Erkel Ferenc és még sok olyan híres zeneszerző munkásságát, akik kimagasló részei a világ zeneirodalmának. És tudtuk, hogy vannak világjáró és elismert zenészeink, akik nemcsak a klasszikus, de a modern pop, vagy jazz zenében is a legjobbak közé tartoznak.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Vil%C3%A1gh%C3%ADr%C5%B1_magyarok_list%C3%A1ja#Zeneszerz.C5.91k
Művészettörténet órákon megtanulhattuk, hogy büszkélkedhetünk olyan csodálatos festőkkel, mint Munkácsy Mihály, Benczúr Gyula, Barabás Miklós, Szinyei Merse Pál, Szőnyi István, Csók István, vagy Csontváry Kosztka Tivadar, és olyan nagyszerű szobrászokkal is, mint Fadrusz János, Ferenczy Béni, Izsó Miklós és még sokan mások.
http://festeszet.wyw.hu/Hires_magyar_festok/
Emlékszem, hányszor megcsodáltam az Országház, az Operaház, a Nemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, az Akadémia, a Mátyás templom, a Bazilika, vagy a Vár épületét, és Budapest számtalan gyönyörű műemlék épületét, hiszen ezeket is magyar építészek tervezték és építtették. És azt a sok ügyeskezű és hozzáértő mesterembert, akiknek a munkájával és szorgalmával mindez formát öltött.
És akkor még nem beszéltem a történelmünk nyagyjairól, Atilláról, Szent királyainkról, megingathatatlan hitű, nemes és bátor várvédőinkről, szabadságharcaink hőseiről. Vagy a Katolikus Egyház által, szentté avatott férfiúkról Szent Istvánról, Szent Lászlóról, Szent Imréről, és asszonyainkról, Szent Margitról, Szent Erzsébetről, Szent Annáról, stb. stb. stb. Egyetlen egy nemzet nem adott annyi szentet a világnak, mint a magyar.
Hogyan létezik, hogy egy ilyen kicsi ország, amelynek nyelve, a világ egy nyelvéhez sem hasonlítható, ennyi mindenben az élen jár, ilyen nagy tudással, és kreativitással bír. Valahol a lelkem mélyén már akkor éreztem, hogy ennek oka van, de hogy mi, ezt csak mostanában értettem meg.
Hiába próbálták évszázadokon keresztül eltitkolni valódi eredetünket, meghamisítani történelmünket, szétrombolni országunkat, nemzettudatunkat, elpusztítani emlékeinket, elrabolni értékeinket, ásványkincseinket. És hiába tesznek meg most is mindent, a csak a pénz istenének hódoló, kapzsi és gátlástalan uralkodóink, népünk megnyomorításáért, kifosztásáért, elbutításáért, az elpusztításunkra tett kísérleteik soha nem teljesedhetnek be.
Mert ez a nép, az isteni szeretet, és tudás MAG-ját hordozza lelkében és génjeiben, és a Teremtő által, arra a különleges feladatra lett kijelölve, hogy gyógyítson, és tanítsa meg a szeretetet és az elfogadást a Föld minden nemzetének, és mely feladat beteljesítésének most jött el az ideje. Minél erősebben próbálnak elnyomni egy energiát, annál hevesebben fog előtörni, elsöpörve minden útjában álló gátló tényezőt. Különleges adottságokkal rendelkező csodálatos országunk számtalan titkot rejt, melyeknek őrzői és tudói, most kezdik ezeket felfedni. Hiszen az ősi történelem emlékezetét nem lehet kitörölni, mert a lelkünkben van az feljegyezve, nyelvünkben van kódolva, és azok, akik a régi korok titkait a sírba vitték, most ismét köztünk élnek újra testbe inkarnálódva, és magukkal hozva azt a tudást, amit már majdnem elfelejtettünk. A magyarság hivatott őrizni a Föld szívcsakráját, azt a nagyon fontos energetikai központot, amelynek aktivizálódása az egész Földre kihatással lesz, mert Nagyboldogasszony-az ős Istenanyánk itt a Kárpát-medencében, Magyarország Szent földjén fog ismét testet ölteni, és innen kiáradni a világ többi népére. A fény erősödésével, működésbe lépnek azok a kódok, azok az erőteljes energiák, melyek a magyarság, és általa a világ felemelkedését segítik elő.
2005-ben kijelentették, hogy mindennap imádkoztak a Földért. Most 'vajúdik a Föld és a Kárpát-medencében szüli a jövőt.'
A nepáli Fehér Királyi Kolostor vezetője magyarországi tartózkodása idején így szólt a magyarokhoz:
'Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni. A világ szívcsakrája az Önök országában, a Pilisben található. Ez a spirituális megújhodás már megindult Önöknél!'
Pio Atya
'Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni.
Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában, páratlan dicsőségben lesz részük.
Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre.
Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak
és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!'
Padre Pio (1887-1968)
Soha ne dőljünk be a média által belénk sulykolt látszatnak, miszerint az emberek többsége itthon elfásult, és elkeseredett, és hogy nagyon nehéz lesz talpra állnunk a jelenlegi helyzetből. Hiszen, akik erről beszélnek, csak az anyagi világban, és a megszokott, régi energiás utakban tudnak gondolkodni, és elfelejtik azt a hatalmas erőt, amely a hitből fakad. Magyarországon, a megvilágosodott, magas tudatosságú fénymunkások száma, akik naponta végzik spirituális munkájukat, az összlakossághoz képest jelentős, és napról napra, óriási mértékben növekszik, ezért a "látók", a Kárpát medencét már egy hatalmas fényoszlopban látják fürödni. És tudjátok, hogy ahol sok fény van, ott a sötétségnek nincs esélye.
Higgyétek el, hogy egy mindent elsöprő, gigantikus változás küszöbén állunk, és van kiút abból a mélységből, és elhagyatottságból, amelyben most vagyunk. Magyarország hamarosan feltámad, mert az erő bennünk van, és ez van megírva a csillagokban.
A magyar sors összevetése Krisztus keresztútjával, történelmünk hasonlatossága Jézus urunk szenvedéstörténetével, rendkívül érdekes fejtegetés, melyre Pap Gábor világított rá. Feltétlenül ajánlom elolvasni:
http://www.fenyfa.eoldal.hu/cikkek/fenyposta/nepkrisztus
Hívom tehát minden magyar lelkületű embertársamat, hogy legyen büszke arra, hogy ide született, mert ez a vállalás, az ő választása okán, fontos és nemes feladatra kötelezi. Meg kell tisztulnunk a ránk rakódott szennytől, a kapzsiságtól, a kishitűségtől, a gyűlölködéstől, az irígységtől. Legyen újra követendő példa a becsület és a tisztesség, és szeressük, segítsük egymást. Ne másoktól várjuk, hogy jók legyenek, mi legyünk tiszta szívűek, és mások követni fogják példánkat. Ez a fénybe vezető út, melyről már nem érdemes letérni.
Megszámlálhatatlan weblap, és persze könyvek százai segítenek feleleveníteni ősi emlékezetünket, és rávilágítani az eddig eltitkolt dolgokra, ezért párat ezek közül, szeretettel ajánlok figyelmetekbe, én is rengeteget tanultam, és folyamatosan tanulok belőlük.
http://www.asztralutazas.hu/index.php/magyar/Karpat-medence-a-Foldi-paradicsomkert.html
http://www.arvisura.van.hu/keret.cgi?/index1.htm
http://tudastar.googlepages.com/home
http://csillagszulott.5mp.eu/web.php?a=csillagszulott&o=Rk43so4fT6
http://www.azigazijezus.hu/php/page.php?2
És még egy ajánlat, egy hihetetlenül érdekes médiumi közvetítés részei, amely egy, a Pilisben elrejtett kristálykoponya üzeneteit tartalmazzák. Ne hagyjátok ki!
http://www.asztralutazas.hu/index.php/Kham/