Ébredésem

---

2009. 11. 06.

A napokban láttam egy, mai szemmel erősen kifogásolható filmet, ami a 80-as években készült,  viszont érdekes volt látni a kor felfogását a halál közeli élményről, a halál utáni életről. Akkor ez a téma még tabunak számított, hiszen azidőtájt Amerikában, de Európában ugyanúgy, az emberek egy része vagy ateista volt, vagy a különféle egyházak által megformált Istenkép hitében élt. Ezek egyikébe sem fért bele az a sokak által megtapasztalt, de mélyen elhallgatott élmény, mely a klinikai halál állapotában érte őket, és onnan visszatérve maradandó lelki, tudati változásokat okozott náluk. Sajnos nagyon sokan titkolni kényszerültek ezeket, mert ha beszélni mertek róla, nem hittek nekik, vagy bolondnak nézék, sokszor elmegyógyintézetbe is zárták őket. A hivatalos orvostudomány részéről az volt az elfogadott, hogy ilyenkor az agyban, valamiféle kémiai anyag szabadul fel, ami hallucinációkat okoz. Ezért sokan tényleg elhitték önmagukról, hogy bolondok, nem tudták, hogy élményeikkel nincsenek egyedül, amíg valaki nem kezdte el összegyűjteni ezeket az élményeket, és könyv formájában ki nem adta. Ő volt Raymond Moody, aztán még sokan mások.

A világ kezdett megváltozni, számunkra ismeretlen, mélyen elrejtett titkok, és olyan új ismeretek kerültek napvilágra, amelyekről addig, főleg itt, a volt szocialista, hivatalosan is ateista világbirodalomban, még csak nem is hallottunk. Persze azokban az időkben is voltak, akik  foglalkoztak okkult tudományokkal, de ezt csak titokban tehették, lásd Szepes Mária és testvére: Academia Occulta iskoláját, amelyben egymásnak adták a kilincset olyan nevek, mint Hamvas Béla, vagy Baktay Ervin, és amelynek tudásanyaga ma is tananyaga több spirituális iskolának. Azt is kevesen tudják, hogy az 1860-as 70-es években, hazánk a homeopátia fellegvára volt, és hogy az 1930-as években, homeopátiás tanszéke volt a budapesti Orvosi Egyetemnek, sőt 1935-ben itt tartották meg 10. Nemzetközi Homeopátiás Kongresszust. Aztán a kommunista diktatúra idején, ezt is kuruzslásnak, sarlatánságnak minősítették, és betiltották. Valahol arról is olvastam, hogy idehaza az asztrológiának is komoly professzorok voltak a művelői, de természetesen erről nem nagyon beszélhettek. Régi rádiókabaréban egyszer hallottam, mennyire kigúnyolták azt az egyszerű tényt is, hogy valaki milyen zodiákus jegyben született.

Én, mint akkori fiatal, élénken emlékszem a Magyar Televizió, 80-as években indított sorozatára, Déry János: Nulladik tipusú találkozások című műsoraira. Keddenként, szinte odatapadtam a képernyőhöz, annyira érdekeltek azok az új ismeretek, érdekességek, reinkarnációról, halál közeli élményekről, hipnózisról, ufókról, mindenféle paranormális dolgokról. (Emlékezésképpen, a műsor főcíme, és egy kis paródia:)http://www.youtube.com/watch?v=EbYY1I5ryG4                    http://www.youtube.com/watch?v=4UDVAHurpA0&NR=1  http://www.youtube.com/watch?v=oXKm5luBYjM&feature=related

És ma, a most pillanatában hol tartunk a tudat ezirányú fejlődésében? Szinte senki sem képed már el az ilyen dolgok hallatán és láttán, annyira beépültek a köztudatba, megszámlálhatatlan irodalma, és iskolája van az ezotériának, az alternatív gyógyításnak, az emberek nyíltan mernek beszélni a szellemvilággal, az angyali világgal való médiumi kapcsolatukról, és az odaátról jövő tanítások hatására, kialakult egy teljesen új világkép, amely sokkal inkább ad válaszokat létünk titkaira, mint az egyházak, vagy a hivatalos tudomány tanításai. Felmérések szerint az amerikaiak és az európaiak jóval több mint a fele, hisz a halál utáni életben, és a reinkarnációban. Hisznek abban, hogy a világot egy értelmes Intelligencia hozta létre, és tartja fenn, és hisznek a lélek halhatatlanságában.

A magam ébredése is a 80-as évek végén kezdődött. Addig teljesen elfogadtam azt, amit az iskolában tanultunk, hogy nem létezik Isten, az élet csak úgy véletlenül keletkezett, és hogy a természet, a növény- és állatvilág, és legfelül az ember, az evolúció során, évmilliók alatt alakult ki olyanná, amilyennek ma ismerjük. A Mennyország egy kitalált mese, és mi csak simán emberből vagyunk. Egyszer élünk, szenvedünk, és örülünk, aztán meghalunk, ennyi, és kész, nincs tovább.

Aztán egyszer társaságban, barátaink mesélték el saját, meglepő történetüket kisgyermekükről, akit, mivel ők az édesanya hazájában,  külföldön éltek, először kb. fél éves korában hoztak haza, és aki idehaza, az apai nagymamával történt első találkozásakor annyira különösen viselkedett, hogy ezt a szülők nem tudták mire vélni. Ugyanis az addig, mindig csendesen gőgicsélő, nyugodt kislány, a nagymamát meglátva, valami extatikus állapotba kerülve, örömében sikongatott és odaadóan nyújtózkodott felé. A nem magyar édesanya, aki akkor már jártasabb volt az ezotériában, és az ingázásban is gyakorlatot szerzett, a furcsa jelenet kapcsán kérdéseket tett fel, amelyre az inga ingennel, vagy nemmel válaszolt. Így kiderítette azt, hogy a férjének, a gyermekkorában elhunyt nővére reinkarnálódott a saját kislányában, ezért örülhetett hát annyira az egykori édesanya látványának. Ami az egész történetet még érdekesebbé tette, az az volt, hogy a külföldi feleség nem tudott arról, hogy a párjának volt egy korán meghalt lánytestvére is, ezt kizárólag az inga válaszaiból derítette ki.

Ez a törénet engem akkor nagyon megérintett, ugyan anyukámtól én is hallottam azt, hogy amikor egy nő gyermeket várt, akkor ingát tettek a hasa fölé és megkérdezték, hogy fiú lesz, vagy lány, de ebben az inga tudománya ki is merült számukra. Nosza, gondoltam, ezt nekem is ki kell próbálnom, ezért otthon, amikor egyedül voltam, felfűztem egy láncra a karikagyűrűmet, megfogtam a lánc végét a jobb kezemben, és megkérdeztem, hogy van-e itt valaki, aki válaszol a kérdéseimre, és ha igen, akkor kezdjen el körözni. Erre a gyűrű megmozdult, és elemi erővel, elkezdett óriási köröket leírni. Na ez volt az a pillanat, amikor eldobtam az egészet, és nem is mertem legalább 2 hétig újra kézbe venni. Ennyi ideig rágódtam rajta, hogy most akkor mi is ez az egész, hiszen tudtam, hogy nem én mozdítottam meg, de akkor kicsoda, vagy milyen erő az, ami képes ezt így megforgatni. A kiváncsiságom aztán erősebbnek bizonyult a félelmemnél, és újra kezdtem a kérdezést. Apró lépésekkel, egyre több mindent tudtam meg így önmagamról, az életemben jelenlévő emberekkel való kapcsolatomról, és előző életeimről. Tökélyre fejlesztettem az ingázást, neveket, helyneveket és évszámokat is pontosan le tudtam így írni. Döbbenetes volt számomra, amikor olyan helységneveket betűztem ki előző életeim helyszíneiül, amelyekről jelen életemben még csak nem is hallottam, de a térképen aztán megtaláltam őket. Ilyenek voltak pl. Lowicz, Lengyelországban, vagy egy még korábbi életem helyszíne: Petrovaradin, ami a régi Magyarországon, Pétervárad volt.

Számomra tehát ezek voltak azok az első megtapasztalások, amelyek kizökkentettek az addigi világképemből, és arra ösztönöztek, hogy további válaszokat találjak a kérdéseimre. És innen már nem volt megállás, sorra kerültek elém azok a könyvek, amelyek egyre inkább megerősítettek abban, hogy a valóság, amit érzékelünk csak egy töredéke az igazi valóságnak. Hogy sok minden, amit eddig sziklaszilárdan hittem, nem az igazság, mert valójában "AZ IGAZSÁG ODAÁT VAN"

Oldal: Ébredésem
TEGYÜK SZÉPPÉ A VILÁGOT! - © 2008 - 2024 - tegyukszeppeavilagot.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat