2010. 04. 08.
A kibeszélőkről
Nem tudom megállni, mert régóta a bögyömben van, hogy ne írjak arról a sok-sok éve tartó jelenségről, amely széles körben dívik, ország-világ szerte. Ez pedig az ú.n. kibeszélő mutatványok, valóságshow-k, bulvárpletykák világa, mely ömlik ránk nap, mint nap, a színesen csalogató szennylapok, internetes oldalak írásaiból, és a tévécsatornák gusztustalan műsoraiból.
Most, ami nálam kiverte a biztosítékot, az a Daróczi-Klaudia ügy. Én ugyan nem veszem meg egyik bulvárlapot sem, és nem nézem a pletykaműsorokat, de ha rákattintok az Internet Startlapjára, kénytelen vagyok, naponta rápillantani a szalagcímekre. És ez is bőven elég, hogy lássam, ma meg tegnap min csámcsog a jónép. Ugyanaz, mint a Jimmy story. Sok-sok hónapon keresztül rágott csont, amit naponta oda lehet dobni az éhes ebeknek, és akik odavetik, remekül megélnek belőle.
Igen itt tartunk, és közben észre sem vesszük, hogy mindez milyen torzulásokat okoz a tudatokban, lelkekben. Azokéban, akik pénzért bármire kaphatóan, képesek emberek életébe, lelkébe gázolni, hazugságokat, aljas dolgokat kitalálni, leírni és terjeszteni, azokéban, akik ennek a szenvedő alanyai, akkor is ha megfizetik őket, de azokéban is, akiknek - fontosabb nem lévén - e pletykák olvasása, és kibeszélése jelenti a napi kielégülést.
Sajnos rengeteg fiatal is belekerül az ilyen hírek, vagy a magamutogató, semmit sem szégyenlő, szennyeskiteregető, önmagát és a másik embert a végtelenségig megalázó műsorok bűvkörébe. Sokan már szinte sikknek érzik, ha ország-világ elé tárhatják legbensőbb magánügyeiket, hiszen róluk szólnak az újságok semmitmondó cikkei, vagy szerepelhetnek a TV-ben, és még pénzt is kapnak érte. És ami a legrosszabb, hogy erre a magatartásformára példaként tekintenek az olyan "családokban", közösségekben, ahol nem létezik ennél magasabb érték. Mindez pedig rendkívül káros, mert aki ebben a világban él, az nehezen tud kiemelkedni belőle. Az a közmondás jut eszembe erről, hogy "Aki korpa közé keveredik, azt felfalják a disznók".
Jó lenne már nekik is elgondolkodni azon, hogy akik ezeket a híreket és műsorokat gyártják, milliókat, milliárdokat keresnek a szennylapjaikkal és TV-csatornáikkal, és naponta elégedetten dőlnek hátra, hogy a balga népet megint sikerült hülyíteni, és még busásan fizet is érte. Az ilyen embereket csak a pénz istene vezérli, semmilyen erkölcsi gát nincs bennük. De ők is felülről vezéreltek, és végsősoron azok magasabb céljait szolgálják, akik mindenáron meg akarják akadályozni a szellemi ébredést, és ennek érdekében, ilyen módszerekkel igyekeznek alacsony szinten tartani az energiákat és az emberi tudatot.
Szomorú és szánni való, és mindenképpen tenni kell azért, hogy ne maradjon így.
Távol áll tőlem az ítélkezés, de meglátásom szerint még nagyon sokan élnek szellemi nyomorúságban, akikhez a fény szikrája sem ér el. Pedig az ébredés most mindennél fontosabb, hiszen mindannyian azért vagyunk itt és most, hogy áttörjünk végre a felejtés, a tudatlanság és a sötétség fátylán. Vissza kell állítani az emberi méltóságot, amit sokan semmibe vesznek, mert sem önmagukat, sem másokat nem szeretnek, nem tisztelnek.
Erre persze lehet mondani, hogy régen is kiültek esténként a falusiak a kispadra a ház elé, és mindenkit kipletykáltak, de ezek, alapjában mégis szerető közösségek voltak, ahol törődtek is egymással, és ismerték, segítették egymást, és ahol mindenkiben kellett, hogy legyen emberi tartás, büszkeség, és erkölcsi alapérték. Ma úgy tűnik mindennek híján vagyunk, és a pletykálás, a mocskolódás már nagyüzemben, pénzért, üzletszerűen, emberek millióit szellemi nyomorba döntve működik.
Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de nekem ettől undorom van, és jó lenne, ha minél többen lennénk, akik azzal fejezik ki nemtetszésüket, hogy nem olvassák, és nem nézik az effajta irományokat és műsorokat. Hiszen csak addig maradhatnak életben, amíg veszik, és bámulják őket.
Remélem, hogy a most kezdődő új korszakban, ez az igénytelen, lélekromboló és népbutító iparág is gyorsan ki fog múlni, de ez csak úgy sikerülhet, ha egyre nagyobb teret kapnak a kultúrát, és szellemi értékeket mutató műsorok, amelyek által kialakulhat az a szint, amely alá szégyenletes lesz lesüllyedni. Természetesen az oktatás megreformálásával is sokat lehet tenni ennek érdekében. Én bízom abban, hogy a lelkekben egyre erősebb vágy a szeretetre, szépségre, igazságra, örömre és tudásra, gyorsan eltemeti és csak rossz emlékké zsugorítja ezt a torz, üres, lélektelen és hamis világot. Tegyünk érte minél többen, hogy így legyen!